Mostmár házasok vagyunk, nagyon szeretjük egymást. A szerelem egy tudatos döntés is (!), hisszük, ezt szeretnénk megőrizni. Boldogok vagyunk. Isten adta.
Olyan halandó emberek vagyunk, mint más, megvannak a saját nehézségeink, egyénileg, de úgyis mint házaspár. Igyekszünk megharcolni ezeket, ahogy sikerül, Istennel.
Mindketten nyitottak vagyunk az ismerkedésre másokkal (más jegyespárral, házaspárral).
2 megjegyzés:
sziasztok. Borzási Annától tévedtem ide. írjátok, hogy papíron vagytok még csak házasok - vagyis tulajdonképpen semmi nem változott a polgári esküvővel? tulajdonképpen csak eztán fogtok összeköltözni? érdekelne, hogyan is szokták megoldani az ilyen két időpontos esküvőket...
Szia Lilla!
A polgári esküvővel csak annyi változott, hogy én Borzási lettem (tehát átvettem a jövendőbeli férjem nevét), és ha valamilyen ügyben pl. megkérdezték a családi állapotot azt mondtam, hogy házas vagyok.
Nem költöztünk össze, ez csak a templomi esküvő után lesz.
Számunkra ez az igazi megpecsétlése a szövetségnek, amikor Isten és a násznép előtt tehetjük.
Nem tudom, hogy érthető így...:)
(lényegében azért is tettük hamarabb a polgárit, mert én egyetemista vagyok, következett a szesszióm, így ez előtt tudtuk ezt betervezni.)
Megjegyzés küldése